2017. október 24-én, a Reformáció Hetében vendégünk volt a Debreceni Alföld Színjátszó Csoport. Sztárai Mihály, Az igaz papságnak tiköre című műve adta az alapját előadásuknak, mely a reformáció korabeli szövegrészletekkel és magyar költők
istenes verseivel egészült ki.
A vita műfaja az ókorból ered. A hitvitázás szokását azonban a reformáció korában a wittenbergi egyetemről hozták haza az ott tanuló diákok. Debrecenben, a „protestantizmus fővárosában” gyakoriak voltak a hitviták. A leghíresebbek kötük Méliusz Juhész Péter hitvitái, melyet a szemtháromságtagadókkal vívott. Sztárai Mihály darabja hivita koméia. Felveti az akkori kor eltorzult egyházképét és a reformáció új tanainak terjedését. Szembe állítja a katolikus egyház papjait az új hitü Tamás pappal, aki a Bibliát már anyanyelvén ismeri, Isten Igéjét kívülről mondja, s a helyén alkalmazza. Ezzel szemben a régi hitű papság pénzért vásárolja papi tisztét, latinul misézik, az Igét nem ismeri és nem érti és felesleges külsőségekkel van megterhelve. Melyiküké az igazi papság? – ezt a kérdést teszi fel Sztárai Mihály. Azoké, akik olajjal megkenettettek, Rómában a pápa által felszentetettek, majd jó pénzért megvették papságukat? Vagy azoké, akik ismerik a Bibliát, rendszeresen tanulmányozzák, kutatják az Írásokat, s nem sajnálják életüket és erejüket odaszentelni.
A tizenhat fiatal játéka összecsiszolt, jól megszerkesztett volt. Rendezőjük Sóvágó Csaba nagyszerü ötletekkel, színes díszletekkel alakította ki az előadás arculatát. Szép beszéd, átélt színészi játék jellemezte őket. Nem hiányzott a humor sem az előadásból. A darab végén a három katolikus pap otthagyva a székhelyét más munka után nézett, Tamás pap pedig hirdette és magyarázta Isten Igéjét, hogy mindenkinek eljusson és érthetővé váljon. A Nyírmeggyesi Művelődési Házban jó volt látni, hogy megteltek a sorok. Utána a gyülekezet tagjai az általuk készített vacsorával várták a gyülekezeti házban a vendégeket.
A lelkipásztor a végén az előadást summázva azt mondta, köszönöm, hogy ezen az estén tükörbe nézhettünk mindnyájan. Isten Igéje folyamatosan tükröt tart elénk. Ha naponta sikerül belenéznünk és benne meglátni milyen hatalmas és csodálatos Urunk van, akkor helyesen fogjuk látni életünket. Ez az Igetükör sokszor fájó képet is fog mutatni, amikor meglátjuk benne bűneinket, hiábavalóságainkat, de azt mindig tudhatjuk, hogy Isten szava nem torzít és nem mutat valótlanságot. Az Ige fényében láthatjuk valódi önmagunkat és formálódhatunk Krisztus képére. Ehhez adjon elegendő alázatot és hitet mindnyájunknak Istenünk.
Pótorné Jäger Krisztina
