Megjelent: 2014. június 17

Thuróczy Györgytől és Thúróczi Györgyröl 

1971 őszén, pontosabban október 12-én, a késő délutáni órákban 40-50 fiatal, lányok, fiúk gyülekeztek a debreceni Pedagógiai Művelődési Ház egyik klubtermében. Hívta és várta őket az alakítandó színjátszó együttes leendő vezérkara. A jelentkezők mindegyike elmondott egy maga választott verset, megcsinált egy-egy helyzetgyakorlatot. Így választódott ki 25 alapító tag és így kezdődött a csoport, majd a csoportból lépésről lépésre közös­séggé fejlődött az együttes élete...

15 év hosszú idő még egy ember életében is, mérhetetlenül bonyolult folyamatok időtartama, különösen ha számba vesszük e korszak elképesztően felgyorsult történelmét! Sajátos bonyolultsággal, ellentmondásokkal terhesen tükrözi mindezt egy amatőr színjátszó csoport 15 éves életszakasza...

Az eddigi bemutatók sokszínű és sokirányú pro­filra utalnak. A folklorisztikus műsoroktól az abszurd drámáig, az ókori klasszikusoktól a mai művekig, az írott mű előadásától a szerkesztett játék színpadi megfogalmazásáig, és még tovább, és még árnyaltabban lehetne csoportosítani e 15 év alatt 560 előadásban bemuta­tott, eljátszott 68 produkciót...

Az előadások sikerességét és színvonalát – ez a dolog lényegéből követ­kezik – hullámhegyek, egyenletesebb vonulatok és természetesen hullám­völgyek jelzik. Ám a közösségi lét, amely mindig fő energiaforrása a csa­patnak, állandó intenzitással jelen lévő bázis...

Ahány ember, annyi világ egy kis csoport is. Ám a csoport minden egyes tagjára személyiségformálóan hatnak a közös, ezerszínű élményhalmazok, bizonyos idő múlva, két-három „nemzedék” együttmunkálkodása után megszülettek a közösség sajátos, majdhogynem rituális tradíciói, ezek őrzői, azaz a közösség „magja”. Az évek folyamán kialakult tradíciókat reprezen­táló, őrző „mag” – nyilván a „legöregebb” színpadtagok csoportja – tovább élteti a szokás és értékrend tradícióit, a közösség társadalmi érzékeny­ségét, az önszabályozó erőt, a személyes ellentétek, avagy az egyén és a közösség közt támadt konfliktus, vagy egyes tag önmagával vívott küzdelme feloldásának, megoldásának segítését, legalábbis ennek lehetőségét...

Mindenféle művészkedést, magatartásbéli extravaganciát, „sztárkodást” visszautasít és a csoporton belül csírájában felszámol a közösség. Ám meggyőződésünk, hogy az emberi lét teljességéhez szervesen hozzátartozik a játék, az önkifejezés igénye, az alkotás öröme. Ennek az emberi igénynek, ennek a sok munka által megszerezhető örömnek igyekszünk teret adni a ma­gunk lehetőségein belül.˝

Negyven év igen hosszú idő. Hisz elég, ha csak arra gondolunk, hogy a ’70-es években a Színpad még szalagos magnóval és bakelitlemezről játszotta be a zenéket, majd jött a kazettás magnó, CD, MP3, s ma már iPodot használunk. S az Alföld még mindig azon értékek, gondolatok mentén él, amelyeket Thuróczy György a fenti sorokban leírt. Nem azért, mert ezek kőbe vésett gondolatok, hanem azért, mert pontosan meghatározzák, hogy egy alkotó emberi közösség hogyan működhet. S azért, mert kinevelt egy újabb vezetőt, Porcsin Lacit,(1987-2004-ig volt az Alföld vezetője) aki tovább gazdagította, gyarapította ezeket az értékeket. Mindazt, amit Gyurka  bácsitól tanult, saját egyéniségén átszűrve adta tovább a következő generációnak, s kinevelt engem, a jelenlegi vezetőt.

2005 óta vezetem az Alföld Színpadot. Jelenleg is ugyanazt gondolom, mint ’90-ben, amikor a Színpadhoz jöttem, hogy sose tudnám itt hagyni az Alföl­det. Hisz számomra annál nagyobb örömöt az életben, hogy örökös kísérletet tegyek sokadmagammal egy emberi közösség összerakásához, együtt létezé­séhez, együtt alkotásához, nem tudok.˝