Az „Alföld” története
múlt, jelen, jövő
1971 őszén, pontosabban október 12-én, a késő délutáni órákban 40-50 fiatal – lányok, fiúk – gyülekeztek a debreceni Pedagógus Művelõdési Ház egyik klubtermében. A jelentkezők mindegyike elmondott egy maga választott verset, megcsinált egy-egy helyzetgyakorlatot. Így választódott ki 25 alapító tag és így kezdődött a csoport, majd a csoportból lépésről lépésre közösséggé fejlődött együttes élete. Az alapító-együttesvezető: Thúróczy György volt.
Az eltelt több mint 30 év hosszú idő lenne egy ember életében is, mérhetetlenül bonyolult folyamatok időtartama, különösen ha számba vesszük e korszak elképesztően felgyorsult történelmét! Sajátos bonyolultsággal, ellentmondásokkal terhesen tükrözi mindezt egy amatõr színjátszó csoport több mint 30 esztendős életszakasza. Itt most nincs tér arra, hogy e folyamatot, ezt a több mint 30 évet elemezzük. Csupán néhány lényegi, eligazító útjelzőként álljon itt néhány beszédes adat.
Ez alatt a több mint 30 év alatt több mint 300 fiatal fordult meg tagként az együttes klub-, próbahelyiségeiben, lépett fel különböző színpadokon, különböző produkciókban. Évenként átlagban 30 elõadást számolhatunk, továbbá átlagban 4 produkciót. Szükséges hozzátenni mindehhez, hogy az évek folyamán kialakult az együttes repertoárja, olyan produkciók, melyek több évadot megéltek újabb és újabb szereplőkkel.
Az átlag próbaidõ heti 9-10 óra, ám egy-egy új bemutatóhoz közeledve növekszik a heti próbák száma, idõtartama és fokozódik azok intenzitása. A próbákat beszéd-, ének-, mozgásgyakorlatok vezetik be. Ezeknek az elõgyakorlatoknak a tematikája a készülő produkcióhoz simul.
Az eddigi bemutatók sokszínû és sokirányú profilra utalnak. A folklorisztikus műsoroktól az abszurd drámákig, az ókori klasszikusoktól a mai művekig, az írott mű előadásától a szerkesztett játék színpadi megfogalmazásáig és még tovább és még árnyaltabban lehetne csoportosítani a produkciókat.
Az előadások sikerességét és színvonalát – ez a dolog lényegéből következik – hullámhegyek, egyenletesebb vonulatok és természetesen hullámvölgyek jelzik. Ám a közösségi lét, amely mindig fő energiaforrása a csapatnak, állandó intenzitással jelen lévõ bázis. Fontos megemlíteni a közösségi élet kapcsán, hogy együtt (is) megünnepeljük az egyes ünnepeket, így a karácsonyt, szilvesztert, farsangot, húsvétot, névnapokat, de jellemzőek a spontán beszélgetős összejövetelek és klubdélutánok is. Egy az egész évadot átfogó – a tagok által készült művekből (karikatúrák, fricskák, versek, szatirikus írások, stb.) összeálló – ÓÓÓPardon! című saját vicclapot is szerkesztünk.
Ahány ember, annyi világ egy kis csoport is. Ám a csoport minden egyes tagjára személyiségformálóan hatnak a közös, ezerszínû élményhalmazok, bizonyos idõ múlva, két-három „nemzedék” együttmunkálkodása után megszülettek a közösség sajátos, majdhogy-nem rituális tradíciói, ezek őrzői, azaz a közösség magja. Az évek folyamán kialakult tradíciókat reprezentáló, őrző mag – nyilván a „legöregebb” színpadtagok csoportja – tovább élteti a szokás és értékrend tradícióit, a közösség társadalmi érzékenységét, az önszabályozó erõt, a személyes ellentétek, avagy az egyén és közösség között támadt konfliktus, vagy egyes tag önmagával vívott küzdelme feloldásának, megoldásának segítését, legalábbis ennek lehetőségét.
A Színpad több fesztivál első helyezettje, országos arany- és ezüst minősítések és országos kitüntetések birtokosa. A csoport több darabja országos tv- valamint rádióközvetítésben is látható/hallható volt.